II.Fejezet

Sziasztok! :* Köszönöm az előző fejezetnél a visszajelzéseket!:) Meghoztam a másodikat is, egy cseppet késtem is vele.:) A részben trágár szavak is vannak, ezért saját felelősségedre olvasd! Remélem senkit se rettent vissza. Kellemes olvasást!:) Véleményeteket ne tartsátok magatokban!:)

- Az alkohol nem visz be új jellemvonásokat, csak felerősítő a meglévőket.
- Ugye? Akit meglep valakinek a részeg viselkedése, az józanul se figyelt rá!

Sokszor hibázunk. Ilyenkor általában végig gondoljuk, megbánjuk, tanulunk belőle, megígérjük, hogy többet nem fordul elő. 

Lényegében, mit is nézzünk hibának? Ami szerintünk, vagy mások szerint nem helyes? Elkövetünk valamit ami nem illik ránk. De mi van akkor ha nem bánjuk meg, mert élveztük? Akkor rájövünk, hogy ez volt életünk legjobb hibája és megismételjük.

*Aaron szemszöge* 

Egy fapadon ültem már eléggé bekábulva, előttem Zoe ült, mosolygott rám.

- Mit akarsz? -mondtam egyszerűen, levettem az asztalról a boros poharam és egyszerre megittam.

- Semmit. Mosolyogni sem szabad?

- Tudod Zoe - néztem rá összeszorított szemekkel, majd leraktam a poharam és hátradőltem - Ha egy ribanc rád mosolyog, akkor az azt jelenti akar valamit és, ha az a ribanc még az exed is, akkor meg pláne. - magyaráztam, majd körül néztem. Minden homályos volt, a közelben lévő barátok hangját néha hallottam, néha nem. A paddal szemben lévő fák is néha megmozdultak. A szemem játszadozik velem.

- Ribanc? Tényleg Aaron? -hajolt előre és a kivágott pólóján pont beláttam a melleihez. Olcsó trükk.

- Tényleg. -hajoltam én is előre.

- Nem akarok tőled az ég világon semmit - a hangján lehetett hallani, hogy ő is többet ivott a kelleténél.

- Dehogynem akarsz. -súgtam a fülébe és lassan közeledtem a szája felé. A számhoz hajolt és lecsukta a szemét. Nem akartam megcsókolni. Abban a pillanatban felálltam és ujjal mutogattam rá.

- Mondtam, én! Mondtam, hogy akarsz! - a többiekhez mentem. Daniel mellett álltam, a vállába kapaszkodtam, hogy el ne dűljek. Zoe is odajött hozzánk egy darabig nézett, majd leült Peggy mellé a padra. 

- Menjünk a Rampageba. Nem? -húzta el az utolsó szót Bratt és elengedte Ashleyt, akit hátulról ölelt.

- Bemehetnénk. Kezdek fázni. -rakta a zsebébe a kezét Ashley.

- Akkor menjünk! -elindultam előre. Léptem pár lépést, mikor megfordított Bratt és közölte, hogy a Rampage a másik irányba van. Le se tagadhattam, hogy részeg vagyok.

Emlékszek pár bolt kirakatára, táblákra, de részletesen nem tudnám elmondani mi, hogy történt és mit mikor csináltam.

A Rampage bejáratához értünk, az ajtóban álló kidobó kérte a személyi igazolványunkat, megmutattuk, kifizettük a belépőt és bementünk a klubba. Jó sok ember és egyetlen ismerős arc se. Ezután a bárpult felé vettük az irányt. Ashley rendelt. A szemembe nézett és kérdezte, hogy mit kérek, azt mondtam neki, hogy amit ő iszik. Részegen mindig ezt szoktam. Nem tudom melyiktől leszek jobban beállva, így teljesen mindegy mit iszok. Hangos nevetések, kiabálások. Erre felfigyeltem és a sarokban lévő asztal felé néztem. Egy ismerős arc! Pont ő itt? Köpni, nyelni nem tudtam.

- Az nem az öcséd csaja? -kérdezte Peggy. Én csak bólogattam, majd odamentem hozzá. 
 

*Missy szemszöge*

Kiskoromtól kezdve úgy neveltek a szüleim, hogy példamutató gyerek legyek, tudjak viselkedni,nagyszerű eredményeim legyenek minden téren. De mindig is éreztem, hogy valami még hiányzik az életemből. Ezt a hiányt nem tudták bepótolni azok az emberek akikkel vagyok, ők ehhez túl jók. Kísértést éreztem, hogy kipróbáljam az olyan dolgokat, mint a többi fiatal. A barátnőm Emma rábeszélt, hogy menjek el vele egyszer a Rampagebe, én pedig elmentem. Új embereket ismertem meg, mások voltak, mint az eddigi barátaim, aranyosak és kedvesek voltak. Alkoholt is fogyasztottam, s végül arra a szintre is eljutottam, hogy más fiúval csókolózzak. Ott még nem igazán fogtam fel, hogy mit csinálok. Másnap mikor felkeltem rosszul éreztem magam, fel akartam hívni Chadet és mindent elmondani neki, de végül nem tettem. Helyette Emmát hívtam. Meg próbált megnyugtatni, hogy a kikapcsolódás nem bűn és amiről Chad nem tud az nem fáj neki. Ezután se éreztem magam nyugodtabbnak és egy olyan emberrel akartam ezt megosztani akiben bízok és valószínűleg már volt hasonló helyzetben. Ez az ember Joane volt. Mindent elmondtam neki és nem szidott le, nem köpött szembe, csupán annyit mondott, hogyha ez kell ahhoz, hogy boldog legyek akkor csináljam. A megcsalásról azt mondta, hogy én tudom, hogy Chadet szeretem és őt is fogom és lényegtelen kivel vagyok egy buliban, mert a szívem az övé marad. Ezután nem mondtam el Chadnek és tovább jártam bulizni. Ez az én kis titkom. 

A Rampage egyik asztalánál ültünk, hangosan nevettünk Eric vicces beszédén, hogy nem tudta rendesen kimondani a szavakat. Azért szerettem ezt a helyet, mert itt nem találkoztam egyetlen St.Marie-s emberrel, kivéve most. A bárpultnál Aaron állt, a szemébe néztem, ahogyan ő is az enyémbe, majd odajött hozzám. Nagyon megijedtem, hogy elmondja ezt valakinek, főleg Chadnek. 
- Hoppáré! Mi van Csillámhercegnő iszogatsz, bulizol? Ejnye! -ingatta a fejét, látszott rajta, hogy részeg. Felálltam az asztaltól és elhúztam onnan.
- Figyelj Aaron -fogtam meg mindkét vállát- Ne mondd el senkinek! Rendben? -néztem a szemébe, majd elengedtem a vállát. Ő mondani akart valamit, de akadozott a nyelve és nem tudta kimondani, megnyalta a száját és újból kezdte.
-  Ha ezt megtudja Chad, mit fog gondolni rólad. -nevette el magát.
- Ne mondd el neki, könyörgök! Kérlek, senkinek se mondd el! Tudom, hogy bunkó voltam veled, te is velem, csak ennyit tegyél meg, kérlek! -kulcsoltam össze a kezem.
- Részeg vagy? -húzta fel a szemöldökét és vigyorgott.
- Nem annyira, mint te. Ez, hogy jön ide? 
- Hát sehogy. Társalogni próbáltam, bocsánatot kérek Őfelségétől! -fintorgott.
- Ne mondd el senkinek kérlek...-harapdálni kezdtem a szám. Ideges voltam. Elrontottam mindent. Azt hittem ez nem derül ki, én nem akarom, hogy kiderüljön. Bárcsak ne mondaná el, bárcsak! De ő Aaron Burk fedezne ő nekem valaha is?  Persze, hogy nem.
- Majd meglátom Missy. - kacsintott és visszament a barátaihoz. Ezután kimentem a Rampegeből és az egyik mellék utcán a falnak támaszkodva guggoltam és azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Hogy reagálnának a többiek, hogyha ezt megtudnák? Hogy tudnám meggyőzni Aaront, hogy ezt ne mondja el senkinek?

*Aaron szemszöge*
A zene hangosan ment, visszhangzott a fejemben, a körülöttem lévő emberek néha elhomályosultak, a vibráló fények sokszor elvakítottak, de így élvezetesebb lett az egész. Bratt Ashleyt falnak nyomta és úgy csókolóztak, Danielről és Zoeről fogalmam sem volt, én Peggyvel voltam. Egy fiú sokszor próbálta megkörnyékezni, de ez láthatólag nem volt ínyére. A srác Peggy alá nyúlt, a lány hátra lökte a fiút, de az megint oda ment hozzá. Peggy és a fiú közé álltam, de az elkezdett lökdösni és magyarázott is valamit. Pár másodpercre rá jött egy kidobó, megfogta a karom és kiráncigált a Rampageből és egyenesen az utcára dobott. A járdán térdepeltem. Megpróbáltam felállni, nagy nehezen, de sikerült. Elővettem a telefonom, készültem felhívni Peggyt, hogy kidobtak, de előtte egy lányt hallottam hangosan sírni. Na most aztán bevethetem magam, biztos egy szerelmi bánattal küszködő, aki szívesen venné a "vigasztalásom". A hang irányába mentem egy kevésbé megvilágított utcán. A falnak támaszkodva ült Missy. Szörnyű látvány volt. A felsője félig le volt róla szaggatva, a magassarkújának a párja jóval arrébb.
- Hé! Mi van veled? -guggoltam le hozzá és kezemmel felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. A szeme ki volt sírva, az arca nagyon piros volt és kapkodta a levegőt. Nem válaszolt a kérdésemre csak nézett rám bambán.
- Hahó! Minden oké? -néztem rá kérdőn, ő pedig megingatta a fejét.
- Na! Mi a baj? Szörnyen festesz. Bántott valaki? - a szemem a leszaggatott pólójára vette az irányt, vagyis inkább a félig takart mellére.Szipogni kezdett, én ismét az arcát figyeltem. 

- Bántott valaki? -kérdeztem ismét, ő csak bólintott.

rainbow_glittercat

Szerkesztve: Flora R. Grande (2016.12.31)