Kellemes olvasást!
Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés.
*Aaron szemszöge*
A hétvégém a péntek este után meglehetősen jól telt. Chad és a barátnőcskéje szokásától eltérően nem jöttek le nálunk. Nyilván nem akartak látni az eset után, pedig némely szemszögből még hősnek is számítok. Talán féltek, hogy elmondanám anyám előtt és mélyen csalódnának Missybe, lehet még el is tiltaná Chadet tőle. Ez így nem is tűnik rossz ötletnek. Szombaton találkoztunk a bandával és pár közelben élő csitrivel, ami igazából unalmas volt. Egy idő után idegesítő is volt az új csajok jelenléte, szóval kétlem, hogy újból látnánk őket. Vasárnap inkább lazulós napot tartottunk Bratt-tel, filmeket néztünk meg söröztünk.
Ma pedig egy újabb hétfői nap, amit annyira utálok. Nehezen kimásztam az ágyból és a mai ruhákkal együtt egyenesen a zuhanyzóba mentem. Miután végeztem lementem a konyhába valami reggelit nézni, mikor a lépcsőfordulónál megállított Chad.
- Elengedsz seggfej? - húztam fel a szemöldököm.
- Várj! Én meg akarom köszönni, amit Missyért tettél. Az tényleg rendes volt tőled. - mondta halkan. Ekkor elnevettem magam és egy orrdörzsölés után válaszoltam.
- Ezt jövőhéten is eljátszuk majd? - támaszkodtam a lépcsőre.
- Ezt nem értem. - ingatta meg a fejét.
- Minden egyes pénteken ott van. Szerinted ez megváltoztatja? - kérdeztem tőle gúnyosan, de nem vártam rá választ. Kikerültem és lementem a lépcsőn.
- Ezt meg, hogy érted? - kiabált utánam.
Nem igazán érdekelt most az öcsikém idegesítése, ahhoz még túl fáradt voltam, ezért inkább továbbmentem.
- Jó reggelt, Aaron! - köszönt anya pasija az asztaltól. Nem válaszoltam semmit, csak elvettem egy almát a szekrényről.
- Látom ma se vagy beszélgetős kedvedbe. Én viszont, annál inkább.
- Szuper. Beszélgess, akkor magaddal, anyámmal, vagy a fiacskáddal.
- Küldtek egy levelet az iskoládból. Ki fognak rúgni a rossz átlagod miatt, ha így folytatod.
- Ehhez neked mi közöd? Nem vagy a hozzátartozóm.
- Anyukád kért meg rá, hogy beszéljek veled.
- Nahát! -haraptam bele az almába - Milyen meglepő.
- Le kell érettségizned.
- Mondd meg anyának, hogy te próbálkoztál. - kimentem a konyhából, felhúztam a cipőm és a táskámmal együtt a ház előtt parkoló kocsiba ültem.
- Csá! - köszöntem Danielnek.
- Na, mizu? Tudod besértődtem, hogy nem szóltál a tegnapi sörözésről. -nézett rám, majd beindította a kocsit.
- Hirtelen ötlet volt. -húztam meg a vállam.
- Megerőszakolták az öcséd csaját?
- Ezt meg kitől hallottad?
- Bratt mondta. Hallottam te voltál vele. Miért nem köpted be már, akkor az öcsédnek?
- Elmondtam neki, csak nem aznap. -válaszoltam, majd ásítottam egyet.
- Megnéztem volna a pofáját, hogy reagál. - nevette el magát.
Miután megérkeztünk, bementem Daniellel a suliba és megálltunk a folyóson, közel a terméhez.
- Mára terveztek valamit, amire nyilván nem fogtok meghívni? - kérdezte a telefonját bújva.
- Egyszeri alkalom volt. - nevettem el magam.
- Attól megjegyeztem, tesó. -rakta zsebre a telefont - Majd találkozunk. -nyújtotta a kezét.
- Jól van. Csá! - fogtam vele kezet.
Mikor bement a terembe Missy és Joane pont, akkor jött ki. Összetalálkozott a tekintetünk Missyvel, majd odajött hozzám.
- Szia. - köszönt halkan.
- Te is meg akarod köszönni a pénteki napot? -néztem rá. Közelről feltűnt, hogy kivannak sírva a szemei, de még tőle is túl prűd volt, hogy hosszú nyakú felsője még a száját is eltakarta.
- Csak köszönöm, hogy nem hagytál ott. Megtehetted volna, de nem tetted. Szóval hálás vagyok.
- Azért olyan szívtelen én se vagyok. - néztem körül a folyosón, amikor megláttam Chadet. Ő is nézett minket, de nem jött közelebb.
- Én nem is feltételeztem, hogy szívtelen vagy. - sütötte le a szemét.
- Dehogyisnem. -nevettem el magam - Ezt a szüleid adták rád, vagy teljes megjavuláson mész keresztül? - fogtam meg a garbóját - Reméljük, hogy a második, Csillámhercegnő. -sétáltam el mellette.
*Ashley szemszöge*
Az első óra után keltem fel, mikor Peggy megütögette a vállam. Nagyot ásítottam, körül néztem a terembe és kiegyenesedtem a székemben.
- Nehéz estéd volt? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Sokat aludtam?
- Már becsengettek a második órára is, szóval igen. -vigyorgott rám - Nincs mesélni valód?
- Lefeküdtem Bratt-tel. - álltam fel Peggy mellé.
- Tudom, elmondta Zoe. Megbeszéltük, hogy sosem fekszünk le egy haverunkkal sem. -mondta rosszallóan.
- Tudom. - húztam oldalra a szám.
- Ne már! -fogta meg a vállam - Ennyire rossz volt?
- Nem, jó volt. -mosolyodtam el és Bratt felé néztem. Szerencse, hogy a terem végében ült, különben biztos meghallotta volna.
- Akkor? -nézett ő is Bratt felé.
- Ott volt tudod szombaton az a szőke bige. Nagyon féltékeny voltam. - fogtam a homlokom.
- Ez komoly? - nevette el magát - Te szerelmes vagy Brattbe? De hiszen ő Bratt, valószínűleg még az anyját se szereti igazán. Mondjuk, ez rád is igaz.
- Ne is folytassuk inkább ezt a beszélgetést! -szóltam rá már nevetve.
- Ezt tudja még valaki? -ült fel a padjára és az ölébe rakta a táskáját.
- Zoe, de neki csak leesett. Eszem ágában sem volt elmondani.
- Még szerencse, hogy ebbe nem csak gyümölcslé van. - adott a kezembe egy Cappy-s üveget.
- Istenem! -nevettem el magam és elvettem az üveget.
- Hányszor feküdtél le vele? -kérdezte halkan.
- Jó reggelt! -rakta le az asztalra a könyveit a nyelvtan tanárunk.
- Ez pont jókor jött. - visszaadtam az üveget.
- Látom nincs hiányzó. Most pedig alkossatok három fős csoportokat, Victor Hugoval kapcsolatban kell megoldanotok egy hosszabb feladatsort.
Peggyre néztem, de már mellette ült Zoe és Aaron.
Helyet kerestem magamnak, viszont már csak Bratt mellett volt szabad hely. Úgy látszik, valamiért packáznak velem a fentiek. Kényszeredetten odamentem hozzá.
- Leülhetek? - mosolyogtam rá, remélem nem túl erőltetetten.
- Csak nyugodtan. - mosolygott vissza. Mikor leültem kapásból átkarolt hátulról. Meglepődtem a hétvége után. Szombaton a bár után nálunk aludt, viszont amint beértem a házba kiabálni kezdett velem, hogy miért voltam bunkó Cintiával. Azt nem mondhattam, hogy talán érzek iránta valamit, így csak annyit mondtam, hogy az alkohol miatt volt. Nem hitte el, így eltereltem a figyelmét. Lefeküdtünk, utána velem is aludt, de mire felkeltem sehol sem volt, még üzenetet se hagyott. Ez még tőle is túl bunkó. Vasárnap sem hallottam róla semmit.
- Bratt, ugye nem udvarol? - támaszkodott tanárnő a padra.
- Ugyan, tanárnő! Nem szokásom. - tette le maga mellé a kezét.
- Nagyon helyes. - bólintott, majd lerakta a feladatlapot és továbbment.
- Tudod a feladatokat? - tolta elém a lapot. Csak bólintottam, majd elővettem egy tollat és írni kezdtem.
- Haragszol rám? - könyökölt a padra, miközben engem figyelt - Talán a szombati miatt?
- Nem. - erőltettem magamra ismét egy mosolyt.
- Hallottad, hogy megerőszakolták Missy Tailort? - suttogta.
- Jézusom! Chad megerőszakolta? - mondtam hangosabban a kelleténél. Ő a szájára tette az ujját, valószínűleg tényleg túl hangos voltam.
- Nem, dehogyis. El tudnád róla képzelni? - nevetett halkan - Pénteken a Rampageba.
- Szegény csaj. -komorodtam el. Tényleg sajnáltam. Egyszer tizenhat éves koromban megállított két férfi az utcán. Hátrálni kezdtem, ám akkor még kettő megjelent mögöttem. Elkezdtek fogdosni, majd lökdösni. Egy házaspár mentett meg a nemi erőszak elöl. Bele sem merek gondolni mi történt volna, ha nem járnak arra.
- Bizony. - húzta el a száját. Látta rajtam, hogy túlságosan is elgondolkoztam, úgyhogy folytatta. - Veled ugye nem történt még ilyesmi? -vette ki a kezemből a tollat.
- Nem, vagyis majdnem. - hajtottam le a fejem.
- Mégis mikor? Miért nem mondtad? -mondta hangosabban.
- Mert nem történt meg és már régebben volt, akkor még nem ismertelek titeket. - felnéztem rá. Meglepődtem, mert dühös volt. El akartam venni tőle a tollam, de túl erősen fogta.
- Rohadékok. -köpte ki a szót a száján - Sosem tudnék bántani egy nőt.
- Helyes. - mosolyogtam rá, majd terelni kezdtem a témát - Szerintem az első feladatnál a B válasz a jó. - mutattam a feladatra. Megfogta a kezem, ahogy visszaadta a tollam és közelebb hajolt hozzám.
- Találkozunk órák után?
- Nem akarok ma szexelni, ne haragudj. - néztem a szemébe.
- Akkor nem szexelünk. -mosolygott tovább.
- Jól van, találkozzunk. - elmosolyodtam.
- Szuper - már vigyorgott - Szerintem is a B.
*********
Órák után Bratt a szekrényemnek dőlve várt rám. Úgy gondoltam, hogy ma ismét csak barátok lehetünk és más semmi. Kivettem pár dolgot, aztán egymás mellett kellő távolsággal kimentünk az ajtón.
- Gyere! Ott parkol a kocsim. - húzta meg a karom. Utána mentem, majd együtt beültünk a kocsiba. Mikor már indította volna a kocsit, valaki kinyitotta hátul az ajtót.
- Remélem minket is elvisztek. - szált be Aaron, Peggy és Zoe.
- Gyertek csak nyugodtan. - nézett hátra Bratt.
- Kösz, haver. - veregette meg Aaron a vállát. Láttam Bratt- ten nincs ínyére a dolog, de én még örültem is neki. Legalább nem következhet be az, amitől többek vagyunk, mint csak barátok.
Ekkor pittyegni kezdett a telefonom, SMS-em jött Peggytől.
"Ugye nem gondoltad, hogy megint hagyni fogom, hogy kettesben maradjatok?"
*Missy szemszöge*
Az iskola könyvtárának egyik eldugott sarkában ültem, egy régebbi kiadású biológia könyvvel a kezemben. Felesleges volt eldugott asztalt keresnem, ugyanis a takarítókon, tanárokon és néhány könyvmolyon kívül már senki sem volt az iskolában. Nekem is már egy órája vége volt az utolsó órámnak, de inkább itt maradtam. Nem akarok hazamenni a szüleimhez, sem Chaddel találkozni, ahogy mással sem. Tanulnom sem igazán kell, mert már múlthéten elkészültem a heti vizsgáimra. Szóval mondhatni egy jó álca volt a biológia könyv, hogy itt maradhassak.
Utáltam a mai napot, mindenki úgy bánt velem, mint egy szerencsétlennel. Tény, hogy szörnyen magam alatt vagyok a történtek miatt, de nem kérek senki sajnálatából. Beszélni szerettem volna ma Aaronnal, de hülyének érzem magam, hogy azt hittem egy jó szava is lenne hozzám. A pszichológusom azt tanácsolta, akit anyáék még szombaton elintéztek nekem, hogy beszéljek a megtalálómmal, mert állítólag ez sokaknak segít. Azt persze nem mondtam ki talált rám, akkor nyilván nem tanácsolta volna ezt.
Az iskola könyvtárosa jött oda hozzám egy takarítónővel.
- Ne haragudj, de be kell zárnom a könyvtárát. -nézett le rám Mr. Chars.
- Sajnálom, el repült felettem az idő. - álltam fel a székből, felvettem a táskám és visszaraktam a biológia könyvet a polcra. Az iskola könyvtára egyébként nem az iskolán belül van, így mikor kiléptem az ajtón, az utcán találtam magam. Már kezdett sötétedni, de még mindig nem akartam hazamenni. Írtam anyának egy SMS-t, hogy késni fogok, mert elidőztem a könyvtárban. A legkevésbé szeretném most, hogy még emiatt is veszekedjenek velem. Ezután hosszabbítottam az utam a parkon keresztül. Most is gyönyörű volt, mint mindig. Körülöttem állatok neszeit hallottam, amik egyre erősödtek. Miféle állat ad ki ekkora hangot? Felgyorsítottam a lépteimet, amikor a neszek még hangosabbakká váltak, futni kezdtem. Úgy éreztem követ valaki, mikor kikanyarodtam a parkból, neki ütköztem valakinek. Csak a mellkasát láttam magam előtt, nem mertem rá felnézni. Remegni kezdtem, majd hátrálni, de elestem. - Missy. - hallottam meg az ismerős hangot. Felnéztem és mikor megláttam Aaron arcát megkönnyebbültem. A térdemre hajtottam a homlokom és nagyot sóhajtottam.
- Ne haragudj! Nem láttalak. -néztem fel rá, majd felvettem a táskám a földről és felálltam - Te voltál a parkba? -néztem a mögöttem lévő nagy zöld területre, ami most ijesztő volt.
- Nem, mint látod az utca felől jöttem. - mutatott maga mögé, majd fürkészni kezdte az arcom - Elég nevetségesen festesz, már bocs. - húzta össze szemöldökét. Magamra néztem: a ruhámra száraz falevelek ragadtak, a nadrágomba pedig beletört a fű. Lesepertem magam, majd ismét kiegyenesedtem.
- Nekem mennem kell. -mentem el mellette, mikor megfogta a karom.
- Miért vagy ilyen zaklatott? -nézett a szemembe.
- Én csak megijedtem. -húztam meg alig láthatóan a vállam - Tényleg mennem kell. -néztem a kezére.
- Futni fogsz hazáig? -kérdezte nevetve, majd elengedte a karom.
- Nem - vágtam rá gyorsan, majd én is elnevettem magam.
- Ha gondolod, elviszünk.
- Nem szükséges. Én most inkább sétálok. - igazítottam meg a táskát a hátamon.
- Igaz, nem jó ötlet. Rontanánk az imidzseden. - mondta gúnyosan.
- Vagy én a tieteken. -mondtam komolyan, de ő elnevette magát.
- A miénken már csak lehet. Biztos nem jössz?
- Nem hiszem, hogy odavaló lennék, még egy öt percre sem. Inkább kihagyom. - válaszoltam meglehetősen bunkón. Mi a fene ütött belém? Láttam, ahogy megváltozik az arca.
- Nem úgy értettem, bocsi. -ráztam meg a fejem, majd elindultam. Hátra néztem, de nem követett. Egész úton a bűntudatomba temetkeztem. Nem laktunk messze a parktól, így hamar hazaértem.
*Aaron szemszöge*
Ahogy ezt kimondta Missy, megdermedtem. Hozzászoktam, hogy én vagyok a bunkó, de, hogy más legyen az velem, ahhoz nem. Megfordultam és visszamentem a többiekhez a bárba. Már csak mi voltunk ott és ahogy láttam nem örült neki a tulajdonos.
- Megyünk? -kérdeztem kedvtelenül.
- Rossz kedved van, édes? -kérdezte Zoe.
- Csak unatkozom. -támaszkodtam az asztalra.
- Akkor menjünk. -állt fel Bratt, utána meg a többiek. Mindenki elment mellettem, kivéve Zoet.
- Tudod, segíthetnék feldobni a kedved. -fogta meg a bőrkabátom szélét. Lenéztem rá, majd a többiekre néztem.
- Miért is ne? -forgattam meg a szemem.
- Jó lesz. Gyere! -húzott maga után. Bratt kirakott minket a házunk előtt, ő pedig sürgetett az ajtóval. Beengedtem, majd felmentünk a szobámba, ahol rögtön a nyakamba csimpaszkodott.
- Ne legyél ilyen mogorva! -biggyesztette le a száját - Nem fogom azt hinni, hogy újra együtt vagyunk, vagy ilyesmi. - kezdte csókolgatni, majd harapdálni a nyakam.
- Úgy legyen! - löktem az ágyamra.
Írta: Flora R. Grande
