A történelem elsősorban annak a leírása, hogy nagy emberek nagy dolgokat
tesznek; de legtöbbünk élete nem nagy pillanatokból áll, hanem kis
pillanatokból, és minden kis választással, minden kis döntéssel
meghatározzuk önmagunkat. Őszinték vagyunk? Hűségesek vagyunk? Büszkék
vagyunk magunkra? Vagy csalódást okoz az, akivé
váltunk? Az élet sose úgy alakul, ahogy tervezzük, váratlan dolgok
történnek, amelyek új és izgalmas lehetőségekkel ajándékoznak meg, és
előbb vagy utóbb arcul csap minket a valóság.
Sokszor megvan mindenünk, de az a minden még se elég, mert nem vagyunk boldogok. Ez a boldogság kinek mi, mindenkinél más adhatja meg a várt boldogságot. De mi van akkor ha az számunkra egy tiltott gyümölcs, pontosan tudjuk, hogy mitől lehetnénk boldogok, de azt nem szabad megtennünk?! Ilyenkor vagy élünk boldogtalanul és várjuk az újabb lehetőséget, vagy megízleljük a boldogságot.
*Missy szemszöge*
Hideg levegőt éreztem. Végig futott az eddig felmelegedett testemen, ekkor kinyitottam a szemem. A szüleim álltak felettem. Mikor anyára néztem olyat láttam a szemében, amit eddig még soha, megvetést. Sosem okoztam neki még csalódást és most bűnösnek éreztem magam. Vajon mit láthat most a lánya helyett? Megremegett a szám és könnycseppek csordultak végig az arcomon, majd egyre hangosabban kezdtem sírni. Takartam az arcom, hogy ne kelljen a szemükbe néznem.
Mindent elmondtam nekik, szörnyű volt beszélnem nekik az erőszakos férfiról és a rendőrnek, aki később érkezett. Ezután hazamentünk, anyáék vásárolni mentek, én pedig egyedül maradtam otthon a gondolataimmal.
Bementem a fürdőszobába és ledobtam magamról az Aarontól kapott ruháimat, majd a tükörbe néztem. Ez a test, ami eddig érintetlenül a Chaddé lehetett volna, most pedig az a férfi erőszakkal megkapott. Átöleltem magam és zokogni kezdtem, a falnak támaszkodtam és lecsúsztam, majd a földön ültem.
- Miért pont én? Ó, Istenem! - lenéztem a combjaimra majd feljebb és öklendezni kezdtem. A wc felé hajoltam, de nem jött ki semmi a torkomon, hisz nem is ettem ma semmit, sőt még inni se ittam. Remegő lábakkal felálltam és a zuhanyzó alá álltam. Megengedtem a vizet és megmosakodtam. Ezután magamra tekertem egy törölközőt és a szobámba mentem. Lefeküdtem az ágyra és a plafont néztem. Hogy fogom ezt átvészelni?
*Chad szemszöge*
A konyhában voltam és egy kristálypohárba vizet engedtem. A számhoz emeltem és inni kezdtem, végig gördült a torkomon és lassan elmulasztotta az égető érzést. Ilyenkor edzés után, mindig ez esik a legjobban.
- Szevasz! - állt a konyhaajtóban a bátyám, felhúzott szemöldökkel és önelégült vigyorral.
- Mi ez a vigyor? - ittam ki a maradék vizet is a pohárból.
- Annyit elárulhatok, hogyha ezt meghallod, akkor neked nem lesz ilyen az arcodon -nevetett cinikusan.
- Teszel egy szívességet és elmondod, vagy akár el is mutogathatod, vagy rajzolhatod is. Nos? -raktam le a poharat az asztalra és felpillantottam Aaronra.
- Ó, szeretem ezt a játékot! Körülírok -tapsolt egyet a kezével - Barna és vörös hajú, zöld szeme van, előfordul, hogy szexeltek, de lehet vártok vele az esküvőig. Sejted kiről beszélek?
A személyleírás Missy volt, de nem értettem, hogy miért akar róla beszélni. Sosem beszélünk róla, igazából másról se.Mit tudhat, amit én nem? Vagy ez csak egy újabb ugratás a részéről?
Nem volt az, de nem tudtam elhinni, amit hallottam.
- Aaron ez nagyon rossz vicc, undorító poénjaid vannak -ráztam meg a fejem, hogy kihessegessem a gondolatot, hogy akár igazat is mondhatott.
- Megkért, hogy ne mondjam el neked, utána pedig egy ágyban aludtunk - csücsörített.
- Mekkora egy idióta vagy - mentem el Aaron mellett, majd ki a bejárati ajtón.
Tudom, hogy nem lenne szabad kételkednem a szerelmem hűségében, de Aaron annyira hihetően adta elő, még ha nem is akartam elhinni.
Missy ajtajában álltam és láttam, ahogy sír. Sosem láttam még sírni, kezdtem azt hinni, hogy Aaron igazat mondott.
- Szia! Mi a baj? -fogtam meg az ajtó kilincsét és becsuktam magam mögött. Felült az ágyon, könnyes szemeit először rám emelte, majd lehajtotta, mint aki szégyelli magát.
- Úristen, Missy. Kérlek ne mond azt, hogy igaz! Kérlek! -suttogtam az utolsó szót.
- Bocsáss meg! Könyörgöm neked Chad! Bocsáss meg! -felállt és odajött hozzám. Erősen magamhoz öleltem.
- Megbocsájtok, szerelmem! Annyira sajnálom, ami veled történt, annyira -fogtam meg az arcát és a szemébe néztem.
- Én tehetek róla, mindenről én tehetek -mondta hangosabban és beletemette az arcát a mellkasomba.
- Nem tehetsz semmiről szerelmem! - csókoltam hajába - Az a féreg, hogy tehet ilyet egy nővel? Dögöljön meg! Nem kívánok neki mást! - szűrtem ki a fogaim között.
- Azt szerettem volna, ha a tied lesz a szüzességem, csak a tied. Annyira szeretlek! Kérlek ne hagyj el! Kérlek Chad! Ne! -nézett fel rám kétségbeesetten.
- Dehogy hagylak! -csókoltam meg röviden - Mindenkinél jobban szeretlek! Soha nem hagylak el, csak ha te kéred. Lehet, hogy most fáj neked, ami történt, de ha nem is most, majd jobb lesz. - csókoltam meg a homlokát -Sose feledd rám mindig számíthatsz -töröltem le a könnyeit.
*Ashley szemszöge*
Bratt oldalról ölelt, mikor felébredt arrébb rakta a szemembe logó hajtincset és egy puszit nyomott az arcomra.
- Ash - adott egy újabb puszit. Mély levegőt vettem, felnéztem rá, majd megcsókoltam.
- Most, hogy dugtatok egy jót, ideje felkelni! -állt az ággyal szembe kaján vigyorral az arcán, Aaron.
- Tesó, azért kopoghattál volna - vágta neki a párnát Bratt.
- Volna - húzta meg a vállát - Na öltözzetek! Jó fej leszek és, addig kimegyek. -mosolygott Brattre -Tekintettel Ashleyre, akit még nem láttam meztelenül -hangsúlyozta a még-et, majd rám kacsintott. Megforgattam a szemem, felnéztem Brattre, aki a fejét forgatva mosolygott. Mikor kiment, letoltam magamról a takarót és felvettem a ruháimat.
- Hová akartok menni? -néztem hátra Brattre, aki épp a nadrágján húzta fel a sliccet.
- Aaron megismert valamilyen kis csajt és jön le a barátnőivel a bárba. De te is jössz, nem? -húzta fel a szemöldökét és felém jött.
- Pasis est, nem? -mosolyogtam rá.
- Peggy meg Zoe és ott lesz, úgyhogy vegyes est -ölelte át a derekam és megcsókolt.
- Szeretnéd, hogy menjek? -mosolyogtam rá.
- Szeretném - fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón.
A bár előtt már várt Peggy, Zoe és két idegen lány. Peggynek és Zoenak szokásosan adtam három puszit, a két lánynak pedig bemutatkoztam.
- Mi volt Brattel? -hajolt a fülemhez Zoe.
- Minden jó dolog -súgtam vissza, ő felhúzta a szemöldökét és mosolyogni kezdett. Mikor hátra néztem Bratt Cintiaval beszélt, a kis picsanadrágos szőkével. Látszott, hogy tetszik neki Bratt társasága és ez fordítva is így volt. Bratt megfogta a lány derekát és a szájához hajolt, majd a füléhez és súgott neki valamit. Rám tört a melegség, gyorsan kezdett dobogni a szívem, olyan hangosan hallottam visszhangozni a testemben, hogy a külső hangok kis zajoknak tűntek. Erősen égni kezdtek a szemeim, majd elfordultam és a bár falát néztem. Nagy levegőt vettem és nyugtatgatni kezdtem magam. Ugyan már Ashley! Mi ütött beléd? Sokkal helyesebb fiúk is vannak Brattnél és amúgy sincs köztetek semmi, te is így akartad!
Azok a mondatok amivel magamat nyugtattam, egyáltalán nem nyugtattak. Sőt csak egyre fájdalmasabb lett. De nem értettem miért. Bele szerettem volna Brattbe? Nem, az nem lehet.
- Lányok! -mondtam hangosabban, kiszakítva magam a gondolatok világából -Van nálatok valami? - néztem Zoera, majd Peggyre.
- Hozok ki piát -mosolyodott el Peggy és a bárra mutatott.
- Oké -bólintottam és megpróbáltam elmosolyodni, de nem igazán ment.
- Nem lesz jobb - mondta Zoe, miután Peggy elment.
- Miről beszélsz? -nevettem halkan.
- Ne, pont nekem hazudj! -nézett a szemembe kellő komolysággal -Látom rajtad. Te is rossz fiúba szerettél bele, ahogyan én. Nem kell letagadnod semmit. Nem ítéllek el, nem tartom hülyeségnek, mert én is átéltem. Tudom, hogy itt mindenki más nevetne egy jót ezen, de én nem.
- Nem tudsz te semmit Zoe. -ingattam a fejem - Tudod vannak olyan lányok, akik nem éreznek egy kis szex után érzelmeket. Jól éreztük magunkat, ennyi! Nem azért tettük, mert szerettük egymást! Habár, Aaron se azért tette - húztam oldalra a szám és gúnyosan elnevettem magam.
- Rossz emberrel játszod a nagy menő kislányt. Szerintem ne próbáld az Aaronnal való kapcsolatomat kritizálni, mert nyilván Ken se azért csalt meg, mert olyan jól érezte magát veled. Szóval így belegondolva jobb dolga lesz Brattnek, azzal a kis szőkével -kacsintott rám. Pontosan tudtam, hogy ez lesz, de nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, ha meglátom egy másik lánnyal. A többi fiúval se éreztem így, akkor miért pont vele?
- Zoe, ne haragudj! Nem lett volna szabad felhoznom Aaront -ingattam a fejem és a szemébe néztem.
- Igazam volt, ugye? -sóhajtott.
- Nem érzem azt, hogy szeretném -forgattam a fejem - Egyszerűen csak rosszul esik -húztam meg a vállam.
- Nem érzed magad jelentéktelennek, átlagosnak? -kérdezte, én csak lehajtottam a fejem.
- Elmondjam neki? -néztem fel rá ismét.
- Mit veszthetsz vele?
- Őt -néztem Brattre.
- Inkább végig nézzed mindennap ezt?
- Nem akarom.
Zoenak igaza volt, el kellene neki mondanom, de még nem mertem. Mit mondhatnék neki?
- Vodka megteszi? -szólalt meg mögöttem Peggy.
- Legjobb - mosolyogtam rá, ő pedig a kezembe adta az üveget. Nagyokat nyeltem belőle, égette a torkom, de nem érdekelt. Kellett a bátorság.
Leültem a bár lépcsőjére és a még mindig flörtölő párt néztem és egyre jobban idegesítettek. Magamban százszor elátkoztam a lányt és minden átkot lekísértem egy korty vodkával.
- Van húzatja -nevetett Peggy Zoera. Zoe csak rosszallóan nézett rám.
- Ne legyél már ilyen keserű szívi! -küldtem neki puszit -Igyál! -kacsintottam rá, és a kezébe nyomtam az üveget. Nagy nehezen felálltam és szédelegve Bratthez mentem.
- Beszélhetünk? -kapaszkodtam meg a vállába.
- Hú! Ez gáz,tesó! Ashley lassan hulla, én meg full józan? Hát mi ez, te? -nevetett Aaron és elindult a lányokhoz.
- Miről szeretnél beszélni? -mosolygott rám Bratt, majd a lányra.
- Majd megtudod -húztam el a lánytól. A lány nevetni kezdett rajtam és a barátnőjére nézett, aki szintén nevetni kezdett.
- Mit röhögsz ribanc? Takarodj! -néztem a szőkére.
- Mi bajod van, Ash? -fogta meg az arcom Bratt.
- Beszélni akarok veled -hangsúlyoztam a szavakat.
- Jó. Gyere! -fogta meg a kezem és a bár melletti padhoz mentünk. Mikor leültünk, Bratt kigombolta a nadrágját, és lehúzta a sliccét.
- Nem ezért hívtalak el, Bratt! -húztam el a kezét a nadrágjától.
- Akkor? -gombolta vissza - Mitől vagy ilyen ideges?
- Nem szexhiány miatt -forgattam a fejem.
- Hát tegnap este kitettél magadért, az biztos. - vigyorgott és a számhoz hajolt, ugyanúgy, ahogy a másik lánynak is. Akkor rájöttem, hogy miért éreztem úgy, ahogy éreztem: az eddigi fiúkat sosem ismertem, kivéve Brattet. Sosem láttam, hogy azok a fiúk, hogy viselkednek a többi lánnyal, de őt láttam. Egyszerűen csak rosszul esett, de attól még nem szeretem. Elmosolyodtam és megcsókoltam, majd a fülemhez hajolt:
- Na, most mi lesz? -csókolta meg a nyakam, és a miniruhát feljebb húzta.
- Minden jó dolog.
rainbow_glittercat
Javította: Flora R. Grande (2016.12.31)
