III.Fejezet

Csüsziii :* Meghoztam a harmadik fejezetet. Szintén trágár szavak vannak benne, valamint olyan tényezők, amik zavarhatják lelki nyugalmad. Saját felelősségedre olvasd! Ugye senkit se zavar? Köszönöm, hogy olvastok!♥ Egy kis reklám...:$ Aki szokta a blogom olvasni az nyugodtan csatlakozzon a csoportomhoz: KATT IDE!:) De nem is húzom tovább az időt. Kellemes olvasást!:)

Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzelmekre.

Sokan azt gondoljuk, hogy a rossz emberek mindenkit megtalálnak csak minket nem és nincs okunk félelemre. Ha megnézzük egy alkalommal a híradót akkor embereket látunk nagy problémákkal, ilyenkor sajnáljuk őket, de nem ijedünk meg, mert azt hisszük mi, ehhez túl átlagosak vagyunk, hogy megtörténjen velünk is. De egy valamit nem kéne elfelejtenünk: a baj senkit sem kerül el, csak más formában éri az embereket.

*Aaron szemszöge*

- Missy hívjam a rendőrséget, vagy a mentőket? Mit csináljak? Én nem tudom, mit tegyek. Mondd mit csináljak! - álltam fel és körül néztem. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Nem árulta el, hogy mi történt vele. A kezével dörzsölni kezdte a testét, a fejét a falba kezdte verni és egyre hangosabban sírt.

- Mi a bajod? Mondj már valamit! Hogy a francba tudnék neked segíteni? -kiabáltam rá.

- Aaron -felhúzta a térdét és a fejét fogta -Meg -nyelt egyet -Megerőszakoltak. -sírt tovább és a tenyerébe temette az arcát. Mikor ezt kimondta még én is lebénultam és sajnálni kezdtem Csillámhercegnőt, pedig ez rám nem jellemző, főleg egy ilyen embert sajnálni. De sajnáltam. Ki képes ilyesmire? Rólam se feltételeznek semmi jót és nem mondom azt, hogy nincs igazuk, de még én se lennék képes ezt csinálni egy lánnyal. Levettem a pólóm, lehajoltam hozzá és a kezébe nyomtam.

- Elfordulok, csak vedd át!  Oké? -néztem rá kérdőn, ő bólintott. Felálltam és háttal álltam neki. 

- Kész vagyok - szipogott. Megfordultam és Missyt néztem, a felső jóval nagyobb volt rá, de ez most nem számított. 

- Figyelj rám! Döntsd el, hogy felhívod-e a rendőrséget, vagy nem. Rád bízom, én nem döntök helyetted.

- Úristen! Nem tudom -megint zokogni kezdett.

- Na! Ne sírj! Nézz rám! -tovább sírt- Nézz rám, Missy! -emeltem fel a hangom, erre rám nézett.

- Semmit nem tudok. Nem tudok gondolkozni Aaron! Mit tegyek? Segíts! Kérlek, segíts! -összekulcsolta a kezét és könnyes szemekkel nézett rám.

- Persze, hogy segítek, nem hagylak itt. Ne nézz már ekkora taplónak! Szerintem fel kéne hívnod egy hozzátartozód, elmenni nőgyógyászhoz, aztán a rendőrségre. Láttad az arcát?
- Nem, semmit nem láttam belőle -rázta meg a fejét és megtörölte a szemét - Nem tudom mit csináljak.

- Amit mondtam. 

- És ha megkérdezik hol erőszakoltak meg, mit mondok? Nem tudhatják meg, hogy bulizni járok, ezt senki sem tudja! Örökre elzárnának a szüleim, a barátaim letagadnának, ahogy Chad is. Sőt, ha terhes vagyok, mi lesz Chaddel? Azért is haragudna, ha azt megtudná, hogy bulizni járok. Nem! Nem lehetek terhes! - szorította a hasát, majd ütni kezdte azt. Elkaptam a kezét és feltartottam, hogy ne tudjon kárt tenni magában.

- Még semmi sem biztos. Nem biztos, hogy terhes vagy. 

- Mi van, ha igen? Szerinted érdekli azt az undorító férget, hogy terhes leszek e? Nem, nem érdekli!  Semmi sem érdekli! Ezt azzal bizonyította, hogy megerőszakolt - fogta a fejét, felállt és körbe-körbe kezdett járkálni. 

- Holnap elkísérlek a nőgyógyászhoz, oké? - mikor kimondtam ezt, már rögtön meg is bántam. Én nőgyógyászhoz menni? Mennyire vagyok én hülye? Már ez a bőgés is épp elég volt és ha kiderül, hogy terhes, sok-sok sírás. Sajnáltam Missyt, de ha már valaki megerőszakol egy lányt tényleg nem érdekli, hogy mi lesz azután. Nem tudom, hogy akarom e, hogy Missy szenvedjen, de egy valami biztos, hogy Chadet örömmel látnám szenvedni. És ezek után? Szenvedni fog. Most minden sajnálatom elszállt és csak abban reménykedtem, hogy terhes.

- Oké. A lány akivel jöttem úgy tudja, hogy ki jöttem levegőzni, így nem mehetek vissza. Haza sem mehetek, mert úgy tudják barátnőmnél alszom. Mit csináljak?

- Mi vagyok én segélyszolgálat? -húztam fel a szemöldököm - De, tudod mit? Elviszlek nálunk és megbeszéled Chaddel ezt az egészet.

- Nem, nem! Ez nagyon rossz ötlet! -hadonászni kezdett a kezével.

- Jól van, nyugi. Hátha oda nem, akkor kaptam egy kulcsot a haveromék házához, azért adták, ha lenne egy lány akit megtolnák, akkor legyen hova menni és ne az utcán. -kivettem a zsebemből a kulcsot és a lányra néztem.

- Oké, az jó lesz. -bólintott és megtörölte megint a szemét.

- Pár utcányira van. Induljunk! -intettem a kezemmel.

*Ashley szemszöge* 

Éreztem Bratt kezét testem legtöbb részén. Imádtam ezzel a fiúval lenni, annyira jó volt vele. Mióta Ken megcsalt azóta sok fiúval lefeküdtem, egyiket se gondoltam komolyan. Most viszont itt egy fiú, akivel talán több is lehetne köztünk, mint ez a barátság extrákkal dolog, de nem lesz több. Ismerem két éve Brattet és olyan, mint most én. Mindenki csak a szexre kell neki, semmi másra. Brattel még nem feküdtem le, mégis nagyon sokat gondolok rá, sokkal többet, mint az eddigiekre. A puha száját érezni, felemelő volt és tudni, hogy most ő az enyém, még jobb érzés. Remélem nem szeretek bele, mert az szörnyű lenne. Nem bírnák ki még egy olyan fájdalmat, amit Ken miatt át kellett élnem. Az túlságosan is fájt. Ez olyan, mintha Bratt egy illatozó gyönyörű rózsa lenne, amit inkább nem tépek le, mert fájdalmat okoznék saját magamnak a tüskéi miatt.

Abba hagytuk a csókolózást és a nyakához hajoltam, csókolgatni kezdtem, ő az arcomhoz hajolt és megint megcsókolt, majd a fülemhez hajolt és sugdolózni kezdett:

- Nem jössz el nálam?

Erre a kérdésre kirázott a hideg, nyeltem egyet és válaszoltam:

- De, elmegyek -mosolyogtam rá és megint csókolózni kezdtünk. Ennyit arról, hogy nem kellene bántanom magam. Ezután nem vártuk meg a buli végét, elköszöntünk Danieltől és elindultunk. Amikor mentünk le a metróhoz a lépcsőn előre szaladt és a végén térdelve kitárt karokkal várt. Nevetni kezdtem, futni kezdtem felé, mikor már a közelébe voltam felállt és mikor odaértem az ölébe kapott, megpörgetett és tovább mentünk.

A metrón leültünk és kipróbálta a lábamon a "hét fogást". Sokat nevettem rajta. Az utcán folytattuk  a hülyéskedést és mikor hozzájuk értünk, megfogta a kezem és a szobájába vitt. Csókolózni kezdtünk, levette a pólómat, ahogyan én is az övét, ledűtött az ágyra és rám feküdt. Onnantól pedig már a mennyekben voltam.

Szex után tovább csókolóztunk az ágyban, majd elhajolt tőlem.

- Eddig miért nem feküdtem le veled? -mosolygott rám és puszit nyomott a számra.

- Jó kérdés -mosolyogtam én is.

- Még megismételjük, ugye? -kérdezte, én pedig bólintottam.

- De ez nálunk továbbra is barátság. Kicsit jobban elleszünk, mint a többiek. 

- Én is így gondoltam. 

Örültem neki, hogy ezt mondta, de azért sajnáltam is. Lehet, hogy nem csalt volna meg, lehet, hogy szeretett volna, lehet, hogy boldogok lettünk volna. De valójában ez is csak olyan "lehet", az pedig ritkán valósul meg. Meg spóroltunk magunknak egy drámázást.

- Álmos vagyok. Itt maradsz estére, nem?

- Ha megengeded -mosolyogtam rá.

- De majom vagy. Persze, hogy megengedem. Maradj! -mosolygott ő is és újból megcsókolt.

- Akkor maradok - csókoltam vissza.  

 rainbow_glittercat
Javította: Flora R. Grande (2016.12.31)

II.Fejezet

Sziasztok! :* Köszönöm az előző fejezetnél a visszajelzéseket!:) Meghoztam a másodikat is, egy cseppet késtem is vele.:) A részben trágár szavak is vannak, ezért saját felelősségedre olvasd! Remélem senkit se rettent vissza. Kellemes olvasást!:) Véleményeteket ne tartsátok magatokban!:)

- Az alkohol nem visz be új jellemvonásokat, csak felerősítő a meglévőket.
- Ugye? Akit meglep valakinek a részeg viselkedése, az józanul se figyelt rá!

Sokszor hibázunk. Ilyenkor általában végig gondoljuk, megbánjuk, tanulunk belőle, megígérjük, hogy többet nem fordul elő. 

Lényegében, mit is nézzünk hibának? Ami szerintünk, vagy mások szerint nem helyes? Elkövetünk valamit ami nem illik ránk. De mi van akkor ha nem bánjuk meg, mert élveztük? Akkor rájövünk, hogy ez volt életünk legjobb hibája és megismételjük.

*Aaron szemszöge* 

Egy fapadon ültem már eléggé bekábulva, előttem Zoe ült, mosolygott rám.

- Mit akarsz? -mondtam egyszerűen, levettem az asztalról a boros poharam és egyszerre megittam.

- Semmit. Mosolyogni sem szabad?

- Tudod Zoe - néztem rá összeszorított szemekkel, majd leraktam a poharam és hátradőltem - Ha egy ribanc rád mosolyog, akkor az azt jelenti akar valamit és, ha az a ribanc még az exed is, akkor meg pláne. - magyaráztam, majd körül néztem. Minden homályos volt, a közelben lévő barátok hangját néha hallottam, néha nem. A paddal szemben lévő fák is néha megmozdultak. A szemem játszadozik velem.

- Ribanc? Tényleg Aaron? -hajolt előre és a kivágott pólóján pont beláttam a melleihez. Olcsó trükk.

- Tényleg. -hajoltam én is előre.

- Nem akarok tőled az ég világon semmit - a hangján lehetett hallani, hogy ő is többet ivott a kelleténél.

- Dehogynem akarsz. -súgtam a fülébe és lassan közeledtem a szája felé. A számhoz hajolt és lecsukta a szemét. Nem akartam megcsókolni. Abban a pillanatban felálltam és ujjal mutogattam rá.

- Mondtam, én! Mondtam, hogy akarsz! - a többiekhez mentem. Daniel mellett álltam, a vállába kapaszkodtam, hogy el ne dűljek. Zoe is odajött hozzánk egy darabig nézett, majd leült Peggy mellé a padra. 

- Menjünk a Rampageba. Nem? -húzta el az utolsó szót Bratt és elengedte Ashleyt, akit hátulról ölelt.

- Bemehetnénk. Kezdek fázni. -rakta a zsebébe a kezét Ashley.

- Akkor menjünk! -elindultam előre. Léptem pár lépést, mikor megfordított Bratt és közölte, hogy a Rampage a másik irányba van. Le se tagadhattam, hogy részeg vagyok.

Emlékszek pár bolt kirakatára, táblákra, de részletesen nem tudnám elmondani mi, hogy történt és mit mikor csináltam.

A Rampage bejáratához értünk, az ajtóban álló kidobó kérte a személyi igazolványunkat, megmutattuk, kifizettük a belépőt és bementünk a klubba. Jó sok ember és egyetlen ismerős arc se. Ezután a bárpult felé vettük az irányt. Ashley rendelt. A szemembe nézett és kérdezte, hogy mit kérek, azt mondtam neki, hogy amit ő iszik. Részegen mindig ezt szoktam. Nem tudom melyiktől leszek jobban beállva, így teljesen mindegy mit iszok. Hangos nevetések, kiabálások. Erre felfigyeltem és a sarokban lévő asztal felé néztem. Egy ismerős arc! Pont ő itt? Köpni, nyelni nem tudtam.

- Az nem az öcséd csaja? -kérdezte Peggy. Én csak bólogattam, majd odamentem hozzá. 
 

*Missy szemszöge*

Kiskoromtól kezdve úgy neveltek a szüleim, hogy példamutató gyerek legyek, tudjak viselkedni,nagyszerű eredményeim legyenek minden téren. De mindig is éreztem, hogy valami még hiányzik az életemből. Ezt a hiányt nem tudták bepótolni azok az emberek akikkel vagyok, ők ehhez túl jók. Kísértést éreztem, hogy kipróbáljam az olyan dolgokat, mint a többi fiatal. A barátnőm Emma rábeszélt, hogy menjek el vele egyszer a Rampagebe, én pedig elmentem. Új embereket ismertem meg, mások voltak, mint az eddigi barátaim, aranyosak és kedvesek voltak. Alkoholt is fogyasztottam, s végül arra a szintre is eljutottam, hogy más fiúval csókolózzak. Ott még nem igazán fogtam fel, hogy mit csinálok. Másnap mikor felkeltem rosszul éreztem magam, fel akartam hívni Chadet és mindent elmondani neki, de végül nem tettem. Helyette Emmát hívtam. Meg próbált megnyugtatni, hogy a kikapcsolódás nem bűn és amiről Chad nem tud az nem fáj neki. Ezután se éreztem magam nyugodtabbnak és egy olyan emberrel akartam ezt megosztani akiben bízok és valószínűleg már volt hasonló helyzetben. Ez az ember Joane volt. Mindent elmondtam neki és nem szidott le, nem köpött szembe, csupán annyit mondott, hogyha ez kell ahhoz, hogy boldog legyek akkor csináljam. A megcsalásról azt mondta, hogy én tudom, hogy Chadet szeretem és őt is fogom és lényegtelen kivel vagyok egy buliban, mert a szívem az övé marad. Ezután nem mondtam el Chadnek és tovább jártam bulizni. Ez az én kis titkom. 

A Rampage egyik asztalánál ültünk, hangosan nevettünk Eric vicces beszédén, hogy nem tudta rendesen kimondani a szavakat. Azért szerettem ezt a helyet, mert itt nem találkoztam egyetlen St.Marie-s emberrel, kivéve most. A bárpultnál Aaron állt, a szemébe néztem, ahogyan ő is az enyémbe, majd odajött hozzám. Nagyon megijedtem, hogy elmondja ezt valakinek, főleg Chadnek. 
- Hoppáré! Mi van Csillámhercegnő iszogatsz, bulizol? Ejnye! -ingatta a fejét, látszott rajta, hogy részeg. Felálltam az asztaltól és elhúztam onnan.
- Figyelj Aaron -fogtam meg mindkét vállát- Ne mondd el senkinek! Rendben? -néztem a szemébe, majd elengedtem a vállát. Ő mondani akart valamit, de akadozott a nyelve és nem tudta kimondani, megnyalta a száját és újból kezdte.
-  Ha ezt megtudja Chad, mit fog gondolni rólad. -nevette el magát.
- Ne mondd el neki, könyörgök! Kérlek, senkinek se mondd el! Tudom, hogy bunkó voltam veled, te is velem, csak ennyit tegyél meg, kérlek! -kulcsoltam össze a kezem.
- Részeg vagy? -húzta fel a szemöldökét és vigyorgott.
- Nem annyira, mint te. Ez, hogy jön ide? 
- Hát sehogy. Társalogni próbáltam, bocsánatot kérek Őfelségétől! -fintorgott.
- Ne mondd el senkinek kérlek...-harapdálni kezdtem a szám. Ideges voltam. Elrontottam mindent. Azt hittem ez nem derül ki, én nem akarom, hogy kiderüljön. Bárcsak ne mondaná el, bárcsak! De ő Aaron Burk fedezne ő nekem valaha is?  Persze, hogy nem.
- Majd meglátom Missy. - kacsintott és visszament a barátaihoz. Ezután kimentem a Rampegeből és az egyik mellék utcán a falnak támaszkodva guggoltam és azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Hogy reagálnának a többiek, hogyha ezt megtudnák? Hogy tudnám meggyőzni Aaront, hogy ezt ne mondja el senkinek?

*Aaron szemszöge*
A zene hangosan ment, visszhangzott a fejemben, a körülöttem lévő emberek néha elhomályosultak, a vibráló fények sokszor elvakítottak, de így élvezetesebb lett az egész. Bratt Ashleyt falnak nyomta és úgy csókolóztak, Danielről és Zoeről fogalmam sem volt, én Peggyvel voltam. Egy fiú sokszor próbálta megkörnyékezni, de ez láthatólag nem volt ínyére. A srác Peggy alá nyúlt, a lány hátra lökte a fiút, de az megint oda ment hozzá. Peggy és a fiú közé álltam, de az elkezdett lökdösni és magyarázott is valamit. Pár másodpercre rá jött egy kidobó, megfogta a karom és kiráncigált a Rampageből és egyenesen az utcára dobott. A járdán térdepeltem. Megpróbáltam felállni, nagy nehezen, de sikerült. Elővettem a telefonom, készültem felhívni Peggyt, hogy kidobtak, de előtte egy lányt hallottam hangosan sírni. Na most aztán bevethetem magam, biztos egy szerelmi bánattal küszködő, aki szívesen venné a "vigasztalásom". A hang irányába mentem egy kevésbé megvilágított utcán. A falnak támaszkodva ült Missy. Szörnyű látvány volt. A felsője félig le volt róla szaggatva, a magassarkújának a párja jóval arrébb.
- Hé! Mi van veled? -guggoltam le hozzá és kezemmel felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. A szeme ki volt sírva, az arca nagyon piros volt és kapkodta a levegőt. Nem válaszolt a kérdésemre csak nézett rám bambán.
- Hahó! Minden oké? -néztem rá kérdőn, ő pedig megingatta a fejét.
- Na! Mi a baj? Szörnyen festesz. Bántott valaki? - a szemem a leszaggatott pólójára vette az irányt, vagyis inkább a félig takart mellére.Szipogni kezdett, én ismét az arcát figyeltem. 

- Bántott valaki? -kérdeztem ismét, ő csak bólintott.

rainbow_glittercat

Szerkesztve: Flora R. Grande (2016.12.31)