Prólogus

A gyűlölet felcsapongó lángja és a szeretet nyugtató folyama egymás mellett él. Az egyik elválaszt, a másik összeköt és mindez jól megfér egymás mellettünk a szívünkben. Valóban, éppen azokat tudjuk a legjobban gyűlölni, akiket valaha szerettünk...
Az már csak rajtunk múlik, hogy vajon ebből újból szeretet lesz-e, megbocsált-e valaha a sebes szív, vagy folytatódik a gyűlölet és egyre erősebb lesz.
Megtudd-e bocsáltani Aaron az édesanyjának, nevelőapjának? Tudná-e szeretni Chadet? És vajon mennyire nagy az ő utálatuk, mire lennének képesek egymással szemben? 

-Ennél nagyobb baj nem is érhetne. Kellemesek találni egy olyan embert, akit gyűlölnöm kellene...
Ki gondolhatja ezt így?
rainbow_glittercat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése