III.Fejezet

Csüsziii :* Meghoztam a harmadik fejezetet. Szintén trágár szavak vannak benne, valamint olyan tényezők, amik zavarhatják lelki nyugalmad. Saját felelősségedre olvasd! Ugye senkit se zavar? Köszönöm, hogy olvastok!♥ Egy kis reklám...:$ Aki szokta a blogom olvasni az nyugodtan csatlakozzon a csoportomhoz: KATT IDE!:) De nem is húzom tovább az időt. Kellemes olvasást!:)

Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzelmekre.

Sokan azt gondoljuk, hogy a rossz emberek mindenkit megtalálnak csak minket nem és nincs okunk félelemre. Ha megnézzük egy alkalommal a híradót akkor embereket látunk nagy problémákkal, ilyenkor sajnáljuk őket, de nem ijedünk meg, mert azt hisszük mi, ehhez túl átlagosak vagyunk, hogy megtörténjen velünk is. De egy valamit nem kéne elfelejtenünk: a baj senkit sem kerül el, csak más formában éri az embereket.

*Aaron szemszöge*

- Missy hívjam a rendőrséget, vagy a mentőket? Mit csináljak? Én nem tudom, mit tegyek. Mondd mit csináljak! - álltam fel és körül néztem. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Nem árulta el, hogy mi történt vele. A kezével dörzsölni kezdte a testét, a fejét a falba kezdte verni és egyre hangosabban sírt.

- Mi a bajod? Mondj már valamit! Hogy a francba tudnék neked segíteni? -kiabáltam rá.

- Aaron -felhúzta a térdét és a fejét fogta -Meg -nyelt egyet -Megerőszakoltak. -sírt tovább és a tenyerébe temette az arcát. Mikor ezt kimondta még én is lebénultam és sajnálni kezdtem Csillámhercegnőt, pedig ez rám nem jellemző, főleg egy ilyen embert sajnálni. De sajnáltam. Ki képes ilyesmire? Rólam se feltételeznek semmi jót és nem mondom azt, hogy nincs igazuk, de még én se lennék képes ezt csinálni egy lánnyal. Levettem a pólóm, lehajoltam hozzá és a kezébe nyomtam.

- Elfordulok, csak vedd át!  Oké? -néztem rá kérdőn, ő bólintott. Felálltam és háttal álltam neki. 

- Kész vagyok - szipogott. Megfordultam és Missyt néztem, a felső jóval nagyobb volt rá, de ez most nem számított. 

- Figyelj rám! Döntsd el, hogy felhívod-e a rendőrséget, vagy nem. Rád bízom, én nem döntök helyetted.

- Úristen! Nem tudom -megint zokogni kezdett.

- Na! Ne sírj! Nézz rám! -tovább sírt- Nézz rám, Missy! -emeltem fel a hangom, erre rám nézett.

- Semmit nem tudok. Nem tudok gondolkozni Aaron! Mit tegyek? Segíts! Kérlek, segíts! -összekulcsolta a kezét és könnyes szemekkel nézett rám.

- Persze, hogy segítek, nem hagylak itt. Ne nézz már ekkora taplónak! Szerintem fel kéne hívnod egy hozzátartozód, elmenni nőgyógyászhoz, aztán a rendőrségre. Láttad az arcát?
- Nem, semmit nem láttam belőle -rázta meg a fejét és megtörölte a szemét - Nem tudom mit csináljak.

- Amit mondtam. 

- És ha megkérdezik hol erőszakoltak meg, mit mondok? Nem tudhatják meg, hogy bulizni járok, ezt senki sem tudja! Örökre elzárnának a szüleim, a barátaim letagadnának, ahogy Chad is. Sőt, ha terhes vagyok, mi lesz Chaddel? Azért is haragudna, ha azt megtudná, hogy bulizni járok. Nem! Nem lehetek terhes! - szorította a hasát, majd ütni kezdte azt. Elkaptam a kezét és feltartottam, hogy ne tudjon kárt tenni magában.

- Még semmi sem biztos. Nem biztos, hogy terhes vagy. 

- Mi van, ha igen? Szerinted érdekli azt az undorító férget, hogy terhes leszek e? Nem, nem érdekli!  Semmi sem érdekli! Ezt azzal bizonyította, hogy megerőszakolt - fogta a fejét, felállt és körbe-körbe kezdett járkálni. 

- Holnap elkísérlek a nőgyógyászhoz, oké? - mikor kimondtam ezt, már rögtön meg is bántam. Én nőgyógyászhoz menni? Mennyire vagyok én hülye? Már ez a bőgés is épp elég volt és ha kiderül, hogy terhes, sok-sok sírás. Sajnáltam Missyt, de ha már valaki megerőszakol egy lányt tényleg nem érdekli, hogy mi lesz azután. Nem tudom, hogy akarom e, hogy Missy szenvedjen, de egy valami biztos, hogy Chadet örömmel látnám szenvedni. És ezek után? Szenvedni fog. Most minden sajnálatom elszállt és csak abban reménykedtem, hogy terhes.

- Oké. A lány akivel jöttem úgy tudja, hogy ki jöttem levegőzni, így nem mehetek vissza. Haza sem mehetek, mert úgy tudják barátnőmnél alszom. Mit csináljak?

- Mi vagyok én segélyszolgálat? -húztam fel a szemöldököm - De, tudod mit? Elviszlek nálunk és megbeszéled Chaddel ezt az egészet.

- Nem, nem! Ez nagyon rossz ötlet! -hadonászni kezdett a kezével.

- Jól van, nyugi. Hátha oda nem, akkor kaptam egy kulcsot a haveromék házához, azért adták, ha lenne egy lány akit megtolnák, akkor legyen hova menni és ne az utcán. -kivettem a zsebemből a kulcsot és a lányra néztem.

- Oké, az jó lesz. -bólintott és megtörölte megint a szemét.

- Pár utcányira van. Induljunk! -intettem a kezemmel.

*Ashley szemszöge* 

Éreztem Bratt kezét testem legtöbb részén. Imádtam ezzel a fiúval lenni, annyira jó volt vele. Mióta Ken megcsalt azóta sok fiúval lefeküdtem, egyiket se gondoltam komolyan. Most viszont itt egy fiú, akivel talán több is lehetne köztünk, mint ez a barátság extrákkal dolog, de nem lesz több. Ismerem két éve Brattet és olyan, mint most én. Mindenki csak a szexre kell neki, semmi másra. Brattel még nem feküdtem le, mégis nagyon sokat gondolok rá, sokkal többet, mint az eddigiekre. A puha száját érezni, felemelő volt és tudni, hogy most ő az enyém, még jobb érzés. Remélem nem szeretek bele, mert az szörnyű lenne. Nem bírnák ki még egy olyan fájdalmat, amit Ken miatt át kellett élnem. Az túlságosan is fájt. Ez olyan, mintha Bratt egy illatozó gyönyörű rózsa lenne, amit inkább nem tépek le, mert fájdalmat okoznék saját magamnak a tüskéi miatt.

Abba hagytuk a csókolózást és a nyakához hajoltam, csókolgatni kezdtem, ő az arcomhoz hajolt és megint megcsókolt, majd a fülemhez hajolt és sugdolózni kezdett:

- Nem jössz el nálam?

Erre a kérdésre kirázott a hideg, nyeltem egyet és válaszoltam:

- De, elmegyek -mosolyogtam rá és megint csókolózni kezdtünk. Ennyit arról, hogy nem kellene bántanom magam. Ezután nem vártuk meg a buli végét, elköszöntünk Danieltől és elindultunk. Amikor mentünk le a metróhoz a lépcsőn előre szaladt és a végén térdelve kitárt karokkal várt. Nevetni kezdtem, futni kezdtem felé, mikor már a közelébe voltam felállt és mikor odaértem az ölébe kapott, megpörgetett és tovább mentünk.

A metrón leültünk és kipróbálta a lábamon a "hét fogást". Sokat nevettem rajta. Az utcán folytattuk  a hülyéskedést és mikor hozzájuk értünk, megfogta a kezem és a szobájába vitt. Csókolózni kezdtünk, levette a pólómat, ahogyan én is az övét, ledűtött az ágyra és rám feküdt. Onnantól pedig már a mennyekben voltam.

Szex után tovább csókolóztunk az ágyban, majd elhajolt tőlem.

- Eddig miért nem feküdtem le veled? -mosolygott rám és puszit nyomott a számra.

- Jó kérdés -mosolyogtam én is.

- Még megismételjük, ugye? -kérdezte, én pedig bólintottam.

- De ez nálunk továbbra is barátság. Kicsit jobban elleszünk, mint a többiek. 

- Én is így gondoltam. 

Örültem neki, hogy ezt mondta, de azért sajnáltam is. Lehet, hogy nem csalt volna meg, lehet, hogy szeretett volna, lehet, hogy boldogok lettünk volna. De valójában ez is csak olyan "lehet", az pedig ritkán valósul meg. Meg spóroltunk magunknak egy drámázást.

- Álmos vagyok. Itt maradsz estére, nem?

- Ha megengeded -mosolyogtam rá.

- De majom vagy. Persze, hogy megengedem. Maradj! -mosolygott ő is és újból megcsókolt.

- Akkor maradok - csókoltam vissza.  

 rainbow_glittercat
Javította: Flora R. Grande (2016.12.31)